Well, well holnap költözöm be..tegnap eléggé kerülgetett az adrenalinki...ütődése, de majd mindjárt elmesélem. I mean, nem szabad, hogy ennyire erőt vegyen rajtam a szorongás, mert mondjuk már tegnap délután ifin teljesen dermedtek voltak a tagjaim, és majd megőrültem.
De! :D Nem sokára túl leszek rajta, első pár hét, és aztán már semmi.
Tehát a tegnapi napon ilyen nyárutóvalamiként elmentem D-vel (azt hiszem, hogy a személyi jogok sérétse maitt most már fogok álneveket használni...:D Vilcs, Ág, D. Azért ha megkérdezitek kik azok, válaszolok. :D) vásárolni neki az évnyitóra, beszélgetni meg all things. Tisztára megcsapott a feje tetejére állt a világom érzés, ami asszem, hogy jó. Kicsit aggódom, mert persze nem tudom teljesen leküzdeni, de van bizonyosságom az Úrban, hogy akárhova megyek, velem lesz. Úgyhogy most csak állok, a bőröndöm felett, és arra gondolok, hogy crap mibe vetettem bele magam. :D

Amikor többre vágysz, de kevesebbet kapsz. Amikor jobbra vágysz, de rosszabb jön. Amikor békét vársz, de háború jön. Amikor már arra vágysz, hogy vége legyen, és kiderül, hogy pont most kezdődik. Amikor úgy érzed, már eleget szenvedtél, akkor jön az igazán nagy megpróbáltatás. Amikor a fájdalom, amit elszenvedtél, még csak a kezdet, mert több jön. Akkor minden összedől. Minden, amit az élet törvényszerűségének gondoltál. Te már fordítottál volna az életeden, ha rajtad múlt volna, de nem rajtad múlik. Minden marad a régiben.

Dühös miértek és kétségbeesett imádságok után egyszer csak elcsendesedik a lelkedben tomboló vihar és eljutsz a kérdésig, amit fel kellett tenned: mi a célja ennek?

A Bibliát olvasva nekem úgy tűnik, hogy Isten az ő embereit úgy vezette, hogy kihívta őket abból az életből, amiben benne voltak. Lakóhelyet kellett változtatniuk. Foglalkozást kellett váltaniuk. Meg kellett változniuk. Újra kellett kezdeniük. És azt is látom, hogy amikor úgy érezzük, hogy Isten most „nagyon megpróbál”, akkor annak már nem biztos, hogy csak az a célja, hogy egy kicsit változtass, hanem az, hogy nagyot változtass.

Napok óta Pál esete van a fejemben: gondolta, hogy az előre eltervezett koncepciót követi, és szépen ott marad Ázsiában, de Isten mást tervezett. Ő úgy döntött, hogy Pálnak át kell mennie Európába. Bezárultak az ajtók. Nagyrabecsülést vált ki belőlem mindig, amikor valaki képes kilépni az emberi logika határai közül, hogy ráhagyatkozzon Isten logikájára. Pál missziója egy kudarc lett volna, ha nem érez rá Isten hívására: menj át Európába! Nem az a baj, hogy sokan soha nem lépünk át az emberi terveken, hogy megvalósuljon Isten terve? És persze hevesen kérdezgetjük: miért nem működik?

Jézus követése egzisztenciális változással jár. Mit gondolsz, nem lehet, hogy nagyobb horderejű változást vár?

( Forrás: Újragondoló )

Pont most kezdődik...this made me so excited I’m DHYING! :D
Nem fogok félni. Hallgatnom kell az Úrra. Hiszem, hogy ő vezet. És  azt, hogy az alap prioritásaimat előtérbe helyezve sikerül úgy belerázódnom a dologba, hogy még élvezzem is. J
Aztán D még elment bevásárolni pár dolgot, mialatt én ifin voltam. Négyen voltunk, nem sok az, de legalább beszélgettünk. J Nagyon kihívón felvettem tegnap a Be Vegan pólóm, hát...jó, eddig az ő reakciója volt a legrosszabb a hírre, de túléltem. :D Mármint az egyik srác, akit egyébként eléggé tisztelek és szeretek, hát, most az arcán még jobbat nevettem. Kivéve, amikor felhozta, hogy Ciré miatt lettem vegán. Ami nem igaz.
Na, és most már készíthetem a brand new szeptemberi kinézetet is, bár nem ígérek semmit, hiszen írni is most jóformán csak blogolni fogok, hogy tudjak a sulira koncentrálni.
Lassan be is lehet húzni a bőröndöm...holnap elmegyek, de igyekszem jelentkezni, lesz net, szóval. :D