Lusta dög vagyok, kövezzetek meg, hogy csak mostírok, de 42 fokban, és alig két fokkal kevesebb lázzal nem túl sok kedvem volt bekapcsolni a gépet. Akkor hogy is állunk most? Mindent elmondok rögvest.
Szóóval CSP. Csillagpont, I mean. Tényleg az a háromezer ember, és hogy mindenhova rohannom kellett, az kikészített, de egyébiránt meg very very very very very clever work. Sokan ihajtyuhajoztak nekem, hogy nemaznemjó mert fesztivál meg mormormorrr, de kids, én pont azt mondom, hogy legalább együtt buliztak a keresztények. Az előadások ütöttek, elgondolkodtatóak voltak, és annyi emberke, táj meg minden keveredett, hogy gyönyörködtette a kis kultúraéhes lelkecskémet. Az igaz, hogy not really értettem egyet, hogy rögtön mindenféle koncertre rohantunk utána, mert sok minden tisztára emésztetlenül forgatott fel bennem mindent, aztán szerencsére a szombati úrvacsora teljesen levette a vállamról a terhet. :) A rohanásban igazából csak pár emberrel ismerkedtem meg, közülük mindössze egynek a viselkedése hát...nem igazán tolerálható, hogy a sátrunkban akart aludni egy vadidegen srác, nemde? Hát dede, muhahaha. :D
Ja, igen. A szülinapomat...hát, idén megkíséreltem várni, merthát a Csillagponton már csak nem dőlhet dugába, végül is este Esti Kornél koncert megmegmeg...nem, asszem többször nem kísérlem meg. Igazából az Esti Kornél srácok tökéletesek, és szerelmes vagyok Lázár Ágostonba, meg minden, de tényleg nem akartam a Bájolóra sírni. (Így visszagondolva elég romantikus egy filmbéli jelenet lehetett :DD) Nem tom, szindróma, esküszöm, hogy minden szülinapomon összetörik a szívem (igen, azt inkább hagyjuk, hogy az a sátras srác előtte miket beszélt...), és persze másnapra az agyam error, source not acceptable, feelings off. Szóval olyan voltam azon a napon, mint valami darab...izé, papír. Ha arra lengettek, arra mentem, ha nem, nem. Elég fura megtudni egy idegen embertől, hogy ronda vagy, és értéktelen, amire a barátnőd csak mosolyog, és elégedett, mert ő minden srácnak tetszik, aztán meg, hogy az egyik legjobb barátod...na mindegy. Ez nem egy lelkifröccsblog. Kivéve, mikor mégis. A lényeg, hogy aztán a dolog valahogy megoldódott, mert a barátnőm mégis támogatott, amennyire tudott, csak elég nehéz...nem is tudom, mostanában minden csak nehéz, kényelmetlen, fura, nem jó, és állandóan ez a fránya türelmetlenség.
Nem sokat voltam ezután sem itthon, Rév tábor. :D A tánc az wow, amazing, napi hat órát táncoltunk, mármint úgy, hogy tanultuk a táncot, és annyira élveztem, hogy nem is hittem volna. :D Az ottani emberkéket pedig nagyon megszerettem. :) Okay, okay, aranyosak voltak, csak egy picit piásak. Egy picit...az éjjeli táncházak, hát ott meg aztán. :DD Volt egy srác, akivel ezmegaz történt, és amikor reggel négykor átölelt, és majdnem megcsókolt, rohadtul rájöttem, hogy nem is tetszik, sőt, nem is vonzódom hozzá, szóval felálltam, és lefeküdtem aludni. :DDD Hát ezt nagyon elmondtam.  :D Na mindegy, nem akarok itt részletezni semmit, de ilyen kis okulásképp, hogy majd lesz egy srác valahol, valamikor...mert igazából ez elég funny volt. Éspedig csak egy kicsit ittam. Ez a bejegyzés pedig kezd egyre furább lenni....nem tom, nem fog az agyam, és nem akarom, hogy ebből a posztból úgy tűnjön, mintha csak egy fruska lennék, aki csak ilyenekről tud írni, de tudjátok, vannak a tinédzserkornak marha jó tanulságai. És ezt tényleg nagyon bírom.
Az utolsó éjjeli gangelés a színpadon meghát hihetetlen szívmelengető volt. :D
Réka szülinapi bulija után most meg belázasodtam, úgyhogy élőholtként feküdtem három napig, de szerencsésen gyorsan gyógyultam.
Egyébként nem csak a bejegyzés fura, mostanában én is úgy érzem magam. Egyszerűen nem találom a helyem. Mégis csak annyit tehetek, hogy türelmes vagyok.
ééés nyári könyvek und filmek terén. :) Megnéztem a Transzot a csodás Danny Boyle filmet, ami akár Eredet remake-nek is elmehetnek az idegesítő tér-idő ugrálós történetvezetésével. És elolvastam az Alaska nyomábant, jajajaj. Először is tisztázzuk, hogy Alaska...Alaska nagyon hülye, oké? És ja, a generáció életérzése benne van, de nekem már kicsit sok volt. Tudjátok, a szindróma, hogy milyen sötét a világ, meg nincs kiút a szenvedés labirintusából, és közben meg fucking happiness mindenhol! bitch, please! Jó, jó, no judging, mert igazából én sem abban a hangulatban vagyok igazából, és afjsultgdur nagyon tetszett a könyv, valóban, de....KHÉÉÉREM, HOZNA VALAKI EGY KORTY ÉLETKEDVET AZ IRODALOMBA??!
A Csillagainkban a hiba, na az realisztikusan sötét, humoros, és igazi. Az Alaska is egy kiválóan megírt történet, és crap, de jó metaforák vannak benne, csak tudod, olyan marhára ráül a saját melankóliájára, és azok a balfácán kölykök, a főszereplők! Ne idegeljetek már, ha annyira okosak voltak, akkor igazán lehetett volna már lelkiismeretük, meg olyan mellékhang a fülecskéjükben, ami megsúgja, hogy a live fast, die young BULLSHIT! És, igen, tényleg volt pár elég elcseszett dolog az életükben, de...vallás, pszichiátria, akkármi! Ha úgy érezném, hogy én öltem meg a saját anyám, valószínűleg nem bort vedelnék és matekot magyaráznék sült krumpli fölött, hanem bemennék egy rhdt klinikára, ember!
Oké, oké, nem dühöngök ezen. Legcsodásb John Greenünk azóta sokat fejlődött. De egy valamire rájöttem a könyv után. Hogy el akarom olvasni A tábornok útvesztőjét Gabriel García  Márqueztől. :D
Már ennyi babákok, most már igyekszem gyakrabban jelentkezni. :)