Yap, persze tegnap megírtam egy csodásan tartalmas beszámolót, aztán a böngészőm crash reportot hirdetett, és az összes elveszett. -.-
Megpróbálom reprodukálni.
Hogy én mit meg nem szenvedtem a szerencsétlen rasztámért. :D Reggel elmentem fényképezkedni a személyimre (igen, pontosan olyan épphogy-beestem-a-negyven fokos-melegben kép lett...), átgyalogoltam a város másik végi edzőterembe ( probably itt még nem vezettem le eme fizikai-mentális-lelki erő összeköttetést, amire gyúrok :D SOON! ), ahol egy jó kétórás torna után megintcsak két kilométert gyalogoltam a skateparkba, mert nehogy már ne napszúrással együtt legyen meg a hajam. Sőt, még várhattam is a fodrászkámra, ott...a biciklis srácok között...kívülállóként. A szofisztikált biciklis úriember a megbeszélt időpont után fél órával oda is ért (na jó, szegénykém még csak akkor ment haza, amikor hívtam neki, én vagyok a hibás...:D :D), s miután minden jelenlévő kifejezte csodálatát újonnan melírezett haja és kivarratott alkarja (mármint tetoválással kivarratott :P) iránt, értsd: Mi van, szőkecigány?!  Nída, a kezit is kivarratta a', és persze elszívták az (saját megnevezéssel illetett) ittvagyokvígrezabigyerekek cigarettát, lecsücsültünk az ugrató...alkalmatosság (You see, mennyire vagyok otthon a témában. :D) háta mögé, el is kezdte tupírozni a hajam. A többi srác meg körülült minket, sztorizgattak, tervezték a mielőbbi berúgást (?), és az autóból engedték a nem is olyan borzalmas hiphopot. :D Igen, igazából féltem egy kicsit, de...élveztem is. Tudjátok milyen érdekes volt egy ilyen kis...közösséget (eheggy szubkultúra részeként) megfigyelni?! Haha, még azt is engedtem, hogy szegény hajam cigifüstben főjön. :D Közben párszor néhányuk felállt, hogy gyakoroljon a bringával, ugrattak, meg mittomén, de egyébként nagyon jó volt nézni. :) A tetoválás, a fültágítók, az ülhetetlen bmx-ek, a cigi, a hiphop, az állandóan törött kezek-lábak meg minden más hozzájuk tartozik. És tudjátok mi az egészben a legmeglepőbb? Hogy a tehetséges fodrászúr kívülről bunkónak és felgmának néz ki, igazából viszont egy szelíd, még talán kissé félénk srác is. Na wow. Igen, minden valószínűséggel az egyetlen 15 éves lány, aki ilyen tárgyilagosan írja le a tényt, hogy igen stílusos fiatalemberek félmeztelenül menőznek előtte. Well, I need more than a pretty face to be impressed. :D



Szóval ez lett belőle. :) Minden hálám a fodrászúré.
Nos, ma pedig még halálfáradtan a tegnapi nap után reggel nyolckor zombiképpel elmentem Magyarországra megcsináltatni a diákigazolványom, s milyen jól jártam, vettem a tegnap elszakadt papucsom helyett egy márkaüzletben végkiárusításos slapkyt. Ja, igen, nem is meséltem, hogy miközben a skateparkba igyekeztem, leszakadt a papucska a lábamról. :DD Hát, merő eleganciával felkaptam, s mezítláb siettem végig az utcákon. Yap, tényleg úgy nézhettem ki kábé, mint egy hippi. :DD És még ma lementem volna a Vághoz a többiekkel, de mivel az út felénél már majd' elrohadtam a napon, ezért inkább hazamentem, és meglepő módon rögtön el is aludtam. (Míg csak az unokatesóm fel nem keltett a hotelja főszakácsának csodás csokifondüjével. ♥♥) Ajj, pedig még el akartam köszönni egyik barátomtól, aki Amerikában lesz a nyár folyamán, remélem, még valahol összefutunk. :/ Igen, aztán vasárnap én is megyek Szepezdre, pedig még egy csomó barátommal szerettem volna találkozni. Mert ugye azon az egy-két napon, amikor itthon leszek a táborok között júliusban, valószínűleg mosni fogom a ruháim, meg kialudni magam, de úgy, hogy beletörjön még a paplanom is. :D Nem találkoztam Ággal és Krisztikéimmel sem, remélem, hogy tényleg eljutunk Pestre is egy pár napra. :/ ♥♥ Hát igen, a nagy írjunk-olvassunk-filmezzünk tervből is marha sok lett megvalósítva. :DD Augusztusban úgy is csak az első hét van lefoglalva...meg pár nap Bécsben...és Pesten. No, mondjuk, hogy két hét. Azaz az a maradék két hétben be kell vásárolnom a gimibe, el kell olvasnom a kötelezőket, houly Jesus, merthogy Magyarországon nyárra adják őket!!! o.O, ééés meg kéne tekintenem pár filmet is, amit majd moziban nem sikerül, sőt, még a Rosemary naplója első fejezete is már kidolgozás alatt van. Ééénnemtudom, valahogy csak lesz. :D Ugyanis azt már előre látom, hogy a koleszban milyen sokat fogok majd tudni írni...na de, még nem tudhatom, mit tartogat a jövő. :)