Ama felbecsülhetetlen érzés, mikor végre megírtál minden idegesítő év végi felmérőt, és az az egyetlen dolgot már csak, hogy bepakolj mindent osztálykirándulásra, beíratkozz a gimibe és jó ruhát találj bankettre. Bizony, eljött végre ez is. :D Gyakorlatilag el sem merem hinni, annyit megszenvedtünk ebben az évben. Mármint...nagyon furcsa, mert már így is tegnap voltam táncházban pár barátommal, akik ugye gimisek, és igazából eléggé meg fog változni az élet a következő évben. Meg hát az is, hogy a táncházban ott volt az egyik tanárom is, és hát ha már történt veletek ilyen, tudjátok, hogy ez mennyire feszéjezi az embert...főleg, hogy a többiek letegezték, én meg csókolomozhattam, olyan éjfél körül pedig megkérdezte, hogy mit keresek még itt...eh. Két hét választott el attól, hogy ez ne legyen olyan ciki, de nem...addig muszáj volt. Hajj. :D Igazából a sok idegen ember meg a kis tér miatt ( le voltak téve ilyen emelvények a tánctérre) egy kissé el is laposult a táncház, ráadásul még rövidke is volt. Na de mindegy, lesz Rév tábor. :D ♥ Ami meg ugye ilyen népzenei/tánci tábor, és de várom. :)) Az első néptánc, ami megtanultam, az ez az Ördög Útja volt, amit be is linkeltem. Ezen kívül még van pár, amit tudok, a legtöbb moldvai, meg egy pár gimesi.

Szóval ezzel azt is szeretném közölni, hogy a nyár folyamán, legalábbis júliusban biztosan a minimális bejegyzésmennyiségre lehet számítani, azaz, hogy szombatonként fogok hazajárni táborokból, és vasárnap érkeznek a beszámolók, esetlegesen egy megtekintett film kritikája, vagy egyéb vélemény.
Éé, komolyan, most nem tudok semmiről írni, még mély filozofikus gondolataim sincsenek. :D Nope...no idea. Nem tudom, elmegyek Útont olvasni meg nézni valami sorozatot.