Legszebb estét, mothafuckas. :D
Gosh, hol is kezdjem...kár, hogy hétvégente tudok csak írni, mivelhogy crap annyi dolog történik, hogy azta. Hát ezt megaszondtam...kezdjük az általános jó hírekkel, hála Istennek!
Gyermekeim, nagyon nem bántam meg ezt a sulit. :D Jó, lehet, hogy drogos-piás a banda, (de rohadtul, esküszöm. A rfsek szerintem vagy ötször többet szívnak egy héten, mint egy átlagos gimnazista, és kábé százszor annyit káromkodnak. Aztamindenit neki, undorító, de hát...what to do?!) ami időnként szórakoztató, időnként meg...inkább hagyjuk, szóval a kolesz luxus megvan, angolon egyébként már nem vehetek aktívan részt, mert...nem hagyom kibontakozni a többieket. xD (Oh holy God, thank you for the teacher who finally recognized this!) Úgyhogy nehezebb feladatokat kapok az órákon, meg amúgy a Dorian Grayt ott olvasom közben. És Szalival (egy osztálytársam brand new álneve. :D) fogunk érettségizni év végén. Holy shet. Pontosan. Közben meg előadok a többi osztálynak. Magyarból az első házidogámra kaptam ajándékba egy Jókai könyvet az irodalomtanáromtól. Yeah, kinda surprising, de hát legalább az elején bizonyítottam, hogy irodalomból sem kéne csak úgy...lenyomni nekem az anyagot. :D Ja, egyébként ez az ami rohadtul idegesít itt a tanárok viselkedésében, hogy például nincs töri könyvünk, és a világ basszus összedőlt a töritanárnak...oh, cmon, nem igaz, hogy csak azt a száraz lócrapet akarja nekünk tanítani, ami egy könyvben van! Ő egy olyan király, értelmes tanár, és ilyeneken bukik el. Azt hittem egyébként, kivágom, amikor olyanokat mondott, hogy látja, hogy nekünk az érdeklődésünket csak feleltetéssel lehet fenn tartani. Lehet, hogy sokszor lusta vagyok, és szabadelvű, de ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok éhes a jó minőségű, izgalmas tudásra, és amikor ezt egy olyan életképes, elvrendszerrel és igazi oktatóképességel rendelkező tanár ezt megtagadja tőlem, mert hogy nem érünk fel ahhoz az intelligenciaszinthez...azért vagy itt cseszd meg, hogy elérd, hogy megüssük a szintet!

Nem tudom egyébként mi ez az embertelen hepp a magyarországi tanároknál, de kezd kikészíteni, hogy mindenki (kivéve persze Babi nénit, az angol tanárom! :D), csak az unalomtól, felesleges dolgoktól porzó tananyagot nyomja, és nem tanít. For what the hell have you  then  teached here for 20 years?!
Okés. Wanted some high-school drama?  Actually, poor little csávókámnak végre ki tudtam valahogy nyögni egy kis segítséggel, hogyha nem áll le ezzel az amőbatapadó szocviselkedéssel, akkor mehet a búsba. Nem, ne haragudjatok, enyhén fáradt vagyok, és hiányzik...no, ezt majd mindjárt mondom, ki hiányzik. Egyébként nagyon para a srác, mindig olyan, mintha be lenne szívva, mindenhova síró szemeket rajzol, elég ijesztő...nem, amúgy nem csak olyan, mintha szívna. Erre van is egy jó kis koleszos szleng, de tudjátok, elég bennfentes dolog ez. :DD Megpróbált egyébként idegesteni, hogy más lányt ölelgetett, én meg...hát nem csináltam semmit, mivelhogy nem igazán érdekelt. :D Second part, ott volt a suli nagyonmenőnekhiszemmagam, amúgy eléggé szánalmas és sajnálnivaló szívtiprója, aki vagy egy hétig minden sarkon elkapott, hogy magához húzzon megölelni vagy éppen  ha kedve szottyan hozzá, felkapni...tényleg, ne is kérdezzétek, és nem esett le neki, hogy inkább azon csodálkozok, hogy létezhetnek ilyen undorító emberek, minthogy a csodálatos maszkuláris felépítését nézzem. Szerencsére pár nagyon jó fej végzőssel megismerkedve megoldódott a kis konfliktus...meg a pici, százötven centis szobatársam és egyik legjobb barátnőm ott odament a sráchoz, aki amúgy sacc két méter, és a képébe ordította, hogy hánynia kell tőle. Applause Culámnak. Végül is azért is kénytelen volt rólam leszállni, mert hál az Istennek, a tizenegyedikes erkölcstanuk bizonyára már felhívta rá a figyelmüket, hogyha egy lányt feltűnően véd egy másik fiú, és sok időt töltenek együtt, akkor valószínűleg nem az ő tisztelt személyében akarja tölteni a szabadidejét.

Végre jön a kevésbé fárasztó része. (Igen, ennek ellenére imádom a hét minden egyes napját :D ) Szóval énnekkar. Olyan énektanárral, akiből sugárzik végre az értelem, a szeretet, és az, hogy tudja, miért énekel. Köszönöm, hiányoznak az értelmes emberek. Első énekkaron, pár héttel ezelőtt, hát leülünk Korival (szintén egy szobatársam) az első sorba, and what the hell, az unokatesója egy osztálytársa is mellénk telepedik, éneklünk, beszélgetünk, miközben így feldolgozza a kis agyam, hogy mindjárt kiéget azzal a zöld szemével. Nem vicc. Szörnyethalok, tűzhalált, ha rám néz. Feláll. Sötét vörös, göndör haj, magas, nyúlánk testfelépítésű. Igen, sokszor mondtam neki az elmúlt hetekben, hogyha hozzám ér, akkor rögtön elfelejtem, amitm ondani szerettem volna.És ezt igen nehéz ugyebár elkerülni, (mintha annyira akarnám...) ahhoz viszonyítva, hogy járunk. Nem, nem csak iskolába.
Másnap énekkar után odajön hozzám a folyosón, a göndör kis hajába túrva, hogy mi újság, meg minden. Aztán egyszercsak pár nap múlva már azt veszem észre, hogy órákat sétálunk a városban. És hogy ő melegíti a kezem, amikor a hideg miatt látszanak rajta a lila hajszálerek. Miután meg már nap mint nap együtt megyünk, jövünk, kézen fogva, ölelkezve, és el is felejtettem ,hogy vasárnap mennyire nem volt kedvem visszajönni ide, egyik este, már majdnem elalszom a vállán, amikor elkezdünk arról beszélgetni, hogy ma pár random ember megkérdezte, hogy egy pár vagyunk-e, én meg nem tudtam mit válaszolni. És őt is megkérdezték a barátai a dologról. Hát, akkor megbeszéltük, hogy adjunk nekik okot a kérdésre, és mondjuk azt így hivatalosan, hogy együtt vagyunk. És mielőtt bement a szobájába, megcsókolt, amit azt mondta, egy ilyen esti ajándéknak szánt.
Én meg tök bambán és nagyon, nagyon fáradtan felbaktattam hozzánk, és mondtam a barátnőimnek, hogy már tényleg nem vagyok szingli, mire ők a nyakamba ugrottak. :D
Ja, ezt is nagyobb életkedvvel kellett volna elmesélnem, de egy, hogy már éjjel egy óra van, kettő meg, hogy még mindig nem hiszem el, hogy ilyen szerencsés vagyok, három, most épp nincs itt.
Hát...ez éppen kivert megintm indent a fejemből, amit le akartam írni, na de ha már mindenki megosztotta, itt az én csodás órarendem is, amihez mindjárt elmondom a napi beosztásokat. Szemléljétek.
HÉTFŐ: ofői, lyukas, matek, magyar, infó, töri, föci, angol
KEDD: magyar, francia, hittan, angol, dráma, fizika délután: Vöröskereszt, DÖK, néptánc
SZERDA: lyukas, matek, rajz, infó, kémia, nyelvtan, francia, töri
CSÜTÖRTÖK: lyukas, ének, hittan, matek, fizika, föci, angol délután: énekkar
PÉNTEK: francia, angol, kémia, magyar, töri, matek
Kétszer nyolc órát már megszoktam, de hogy hogyan tudtak nekem majdnem mindent kedd délutánra becsempészni, az rejtély. xD
Egy napom egyébként általában úgy néz ki, hogy reggel fél hét felé felkelek, negyed nyolckor indulunk suliba Lillával, fél nyolckor hétfőnként meg szerdánként áhítatra megyek, órák közben a folyósókon beszélgetünk, keressük a termet, ahol vagyunk, órák után meg amikor nem Gével vagyok (a vöröske...:D), vagy városban, akkor visszamegyünk koleszba kockulni, vagy csak simán pihenni. Három szilónk van (silencium, azaz csend), amikor egy teremben tanulunk, közben vacsiszünet, utána meg keddenként este kilencig néptáncon vagyok, más napokon meg lenn az udvaron a többiekkel. Fél kilenckor kell bemennünk, akkor még általában átjönnek hozzánk a többiek, meg ilyesmi, fél tízkor van a takarodó, olyan tizenegykor el is alszunk. :D (Igen, a héten is a vasárnapi vacsi májkrémet dobáltunk egymás ágyába éjjel...)
Most egyébként viszem majd a posztereim kidíszíteni végre a falam, meg szerdán van a koleszos szecskaavatónk, amire méhecskének kell beöltöznünk...:D :P
De a következő hétvégén végre Ifitalálkozó, és annyira hiányoznak a többiek, mármint a fireszesek, hogy elmondani sem tudom. Nagyon jó lesz. :)
Hálát adok azért az Úrnak mindezért. Főleg, hogy igyekszem nem hagyni, hogy a negatív hatásokat is befogadjam a suliban...if you know, what I mean. :P
Kivagyok, emberek, ne haragudjatok, de levélkéiteket alig tudom írni, elszáll az agyam már attól is, ha bele gondolok, mennyi minden történt, nem még, hogy leírjam. :D
Ó, de képzeljétek, hogy hazajöttem, volt időm filmezni. SupNat 8. Évad finálé. God, sírós, de gyönyörű. *.* AHS-t szeretnék még holnap nézni, és ma láttam egy olyan királyságosan stílusos filmet, hogy belehaltam, annyira közvetítette az életérzést. A 2013-as Sundance-en bemutatott A nyár királyai. Oh just watch it. Még ha nincs is oly akciódús története, a zenei aláfestés, és a látványvilág, tényleg nem is beszélve a színészek által közvetített érzésekről...holy crap, perfect indie art. Kötelező.
Pusziltam mindenkit, elalszok már a billentyűzeten...